2015. június 17., szerda

Napos oldal, avagy a 13 hónap napsütés országa

Mai vendégbloggerünk Eszter, aki szintén elég sok országban megfordult.  

A teljes írást a blog alján levő linkre kattintva olvashatjátok el. 

 

By , 2011. április 10. vasárnap
mursi tribe ethiopia Így hogy az előző levelemben annyi rosszat hallottatok Etiópiáról, most beszámolok a napos oldaláról.  Az ország szlogenje „13 hónap napsütés”. Hogy mért? Mert Juliánusz kalendáriuma szerint mérik az időt, így egy év valóban 12 harminc napos hónapból és egy kis maradékból áll – a 13. hónap csak 6 napos. Így itt még csak 2003-at mutatnak a naptárak. Jó kis időutazás!!
A szép számban fellelhető déli törzsek közül a számomra 3 legérdekesebbet emelem ki. A Hammerek és Bannak viszonylag normálisak, kedvesek. Mikor tettünk egy kisebb túrát egy közeli Hammer faluba, viszonylag kevés gyerek követett bennünket és csak rövidtávra. Viszont simán bemehettünk a kertecskékbe és fotózhattunk. Continue reading 'Napos oldal, avagy a 13 hónap napsütés országa'»

 

a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja

2015. június 6., szombat

Világgá megyek

 

mai vendégbloggerünk
kinek írása ide kerül
egy lány, kinek ruhája sárga
aki épp a világot járja
augusztus 30, 2014
Mondogattad gyerekkorodban hogy ’Anya, világgá megyek”?
Én igen.
A gyerekkorban való világgá menni akarás még nem feltétlenül a világ felfedezésére való vágyat jelenti. Szerencsét akarunk próbálni, mint a szegény legény a mesében. Szívünk mélyén változtatni akarunk a helyzeten, amiben vagyunk. De nem tudjuk mit jelent ez pontosan.
Amikor az érzés felnőtt korunkig elkísér, el lehet dönteni, mit kezdünk vele. Eltemetjük, álmodozunk tovább, vagy tényleg világgá megyünk.
De mit jelent az, hogy világgá menni?
Mindenkinek mást. De alapvetően azt, hogy mindenki a saját útját járja. Mer nagyokat álmodni és követi azokat. Vannak vágyai. Van célja. És tesz érte.
Él.
Meri élni az életét. Vagyis mer önmaga lenni. Szabadon.
Hogy valaki elinduljon a saját maga felé vezető úton az fájdalommal jár. Szembenéz önmagával, félelmeivel, elengedi múltját és ragaszkodásait, megbocsát magának és másoknak. Nem aggodalmaskodik a jövőn, inkább a jelen perceit élvezi.
Él.
Kis darabokból kemény önismereti munkával hosszú évek során építi fel összetört saját magát, hogy aztán újra tükörbe nézve meglássa, hogy ki is ő valójában. Mi a célja, mik a vágyai, és mer nagyokat álmodni. Érzéseit, belső hangját nem nyomja el, elindul az úton.
A sajátján.
Nem érdekli mit szólnak mások, mert ez az ő élete. Az ő vágya. Az ő álma. Szívét kitárva, saját korlátait ledöntve elindul, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Csak így lehet világgá menni.
Október 29-én világgá megyek.
10577197_10152198750962132_892192475676267973_n
Az volt az álmom, hogy világutazó legyek. Elrejtett zugait fedezzem fel a világnak, csodás emberekkel találkozzam utam során, és magamba szippantva a különféle idegen kultúrákat gyarapodhassak.
Eladtam a lakásom, bútoraim, mindenféle tárgyaim. Felmondtam a munkahelyemen. Mindezt azért, hogy kövessem az álmaim és felfedezzem a világot elsősorban magamnak, és nektek is megmutathassam azt.
Az elengedés nagyon nehéz.
Fáj, amikor látod, hogy idegen emberek veszik birtokba egykori otthonod és saját tárgyaikkal lepik el azt a helyet, amelyet kemény munkával, kreativitással formáltál saját képedre.
Fáj, amikor rádöbbensz, hogy nem lesz saját otthonod az elkövetkezendő pár évben, mert folyton úton leszel.
Fáj, amikor látod, hogy a barátaid mennyi mindent megtesznek érted és az utolsó perceket is kihasználják, hogy veled lehessenek, mielőtt elindulsz, mert tudod hogy sokáig nem látod majd őket.
De fájdalom és elengedés nélkül nem lehetünk szabadok. Igazán élni és szeretni pedig csak szabadon lehet.



folyt. köv.....

a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja