Mondogattad gyerekkorodban hogy ’Anya, világgá megyek”?
Én igen.
A gyerekkorban való világgá menni akarás még nem feltétlenül a világ
felfedezésére való vágyat jelenti. Szerencsét akarunk próbálni, mint a
szegény legény a mesében. Szívünk mélyén változtatni akarunk a
helyzeten, amiben vagyunk. De nem tudjuk mit jelent ez pontosan.
Amikor az érzés felnőtt korunkig elkísér, el lehet dönteni, mit kezdünk
vele. Eltemetjük, álmodozunk tovább, vagy tényleg világgá megyünk.
De mit jelent az, hogy világgá menni?
Mindenkinek mást. De alapvetően azt, hogy mindenki a saját útját
járja. Mer nagyokat álmodni és követi azokat. Vannak vágyai. Van célja.
És tesz érte.
Él.
Meri élni az életét. Vagyis mer önmaga lenni. Szabadon.
Hogy valaki elinduljon a saját maga felé vezető úton az fájdalommal
jár. Szembenéz önmagával, félelmeivel, elengedi múltját és
ragaszkodásait, megbocsát magának és másoknak. Nem aggodalmaskodik a
jövőn, inkább a jelen perceit élvezi.
Él.
Kis darabokból kemény önismereti munkával hosszú évek során építi fel
összetört saját magát, hogy aztán újra tükörbe nézve meglássa, hogy ki
is ő valójában. Mi a célja, mik a vágyai, és mer nagyokat álmodni.
Érzéseit, belső hangját nem nyomja el, elindul az úton.
A sajátján.
Nem érdekli mit szólnak mások, mert ez az ő élete. Az ő vágya. Az ő
álma. Szívét kitárva, saját korlátait ledöntve elindul, mintha ez a
világ legtermészetesebb dolga lenne.
Csak így lehet világgá menni.
Október 29-én világgá megyek.
Az volt az álmom, hogy világutazó legyek. Elrejtett zugait fedezzem
fel a világnak, csodás emberekkel találkozzam utam során, és magamba
szippantva a különféle idegen kultúrákat gyarapodhassak.
Eladtam a lakásom, bútoraim, mindenféle tárgyaim. Felmondtam a
munkahelyemen. Mindezt azért, hogy kövessem az álmaim és felfedezzem a
világot elsősorban magamnak, és nektek is megmutathassam azt.
Az elengedés nagyon nehéz.
Fáj, amikor látod, hogy idegen emberek veszik birtokba egykori otthonod
és saját tárgyaikkal lepik el azt a helyet, amelyet kemény munkával,
kreativitással formáltál saját képedre.
Fáj, amikor rádöbbensz, hogy nem lesz saját otthonod az elkövetkezendő pár évben, mert folyton úton leszel.
Fáj, amikor látod, hogy a barátaid mennyi mindent megtesznek érted és az
utolsó perceket is kihasználják, hogy veled lehessenek, mielőtt
elindulsz, mert tudod hogy sokáig nem látod majd őket.
De fájdalom és elengedés nélkül nem lehetünk szabadok. Igazán élni és szeretni pedig csak szabadon lehet.
folyt. köv.....
a blogot a
www.berekinyaralas.hu támogatja
Így hogy az előző levelemben annyi rosszat hallottatok Etiópiáról, most
beszámolok a napos oldaláról. Az ország szlogenje „13 hónap napsütés”.
Hogy mért? Mert Juliánusz kalendáriuma szerint mérik az időt, így egy év
valóban 12 harminc napos hónapból és egy kis maradékból áll – a 13.
hónap csak 6 napos. Így itt még csak 2003-at mutatnak a naptárak. Jó kis
időutazás!!
kedvesek. Mikor tettünk egy kisebb túrát egy közeli Hammer faluba,
viszonylag kevés gyerek követett bennünket és csak rövidtávra. Viszont
simán bemehettünk a kertecskékbe és fotózhattunk. Continue reading 'Napos oldal, avagy a 13 hónap napsütés országa'»
