Langyos borvíz, avagy Lajos a rengetegben 2007

Erdélybe voltunk hivatalosak.

Csíkszentkirály, Csíkszereda mellett.

Az út eseménytelenül telt, míg meg nem álltunk pihenni Kolozsvár környékén egy kis faluban. Elfogyott a vizünk. Találtunk egy kis boltot a falu közepén a kocsma mellett. Beléptem, szétnéztem. Semmi szokatlan. Kis bolt, román reklámtáblák, feliratok. Lélekben hozzákészültem, hogy elmagyarázom az eladónak ásványvíz utáni vágyamat, amikor oda lépett egy fehér köpenyes idősebb hölgy.

-         „Mit tetszik parancsolni?” - kérdezte tiszta magyarsággal.

-         Öööö. - hirtelen nem tudtam kinyögni, csak ennyit.

-         „Mit tetszik parancsolni?” kérdezte ismét.

-         Egy ásványvizet kérek – nyögtem ki és elszégyeltem magam. Szebben beszél, mint sokan odahaza…..

Este értünk Szentkirályra. Érdekes. Kissé más, kissé szokatlan. Látszik az akarat a fejlődésre, de a pénz kevés. A buszon vaskályha, a kéménye egyszerűen kivezetve a busz tetején. A kályha mellett tüzifa tároló. Most üres. Nyár van. Majd télen tele lesz a – 25 fokban.

A Csíki medence egy része

A vendéglátónk kedves család a főutcán. Vera panzió. Mostanában készült el, még hiányzik egy-két dolog, de a bolt már régebb óta működik a földszinten. Szorgalmas emberek. A szobák az emeleten vannak, külön feljáróval. Reggeliért csak le kell szaladni a földszintre. Van itt minden. Parizertől a melltartóig. Sose lehet tudni.

Vendégszerető népek laknak a faluban, meg két román rendőr.

Este megvendégelnek bennünket. Úgy rendesen, székelyesen. Kaja, pia dögivel.

Így mulat a székely

 

Van köményes, meg pityókabor. A bort a papbácsi (plébános) hozta. Kolozsváron cserélte a pityókáért. A köményes házi készítésű. Asszonyoknak gyengébb, embereknek erősebb.

Mi is vittünk egy kevéske (5 liter) szilvapálinkát. Olyan két embereset. Az egyik megissza, a másik támogatja.

A "kétemberes" pálinka

Másnap hivatalosak voltunk a templomba Istentiszteletre. Lajos viccesen mesélte a tócsákat kerülgetve, hogy gyerekkorában gombot dobtak a perselybe, a forintot meg elfagyizták.

Szép volt a mise, ott volt szinte az egész falu. Mi az iskolaigazgató mellé ültünk. Az előző este a papbácsinak adott Károli Gáspár reprint Biblia az oltáron volt kiállítva.

Szabadtéri mise a templomkertben, díszhelyen a "Bibliám"

Ez jól esett.

A mise végén felállt egy székely népviseletbe öltözött legény, kezébe vett egy nagy fonott kast és körbeadta a gyülekezetnek. Adománygyűjtés a templom javára. Ki-ki tehetsége szerint. Az egyszerű emberek és asszonyok 1-1 lejt tettek a kosárba, a hivatalnokok 5-öt, mellettem az iskolaigazgató 10-et. A polgármester 50-et. Nem volt titok, ki mennyit tesz a kosárba, hiszen nyitott volt. Mosolyogva hátrafordultam.

„Na most vedd elő a gombot Lajos!”

Délután szétnéztünk a faluban. Van egy borvíz forrás az Olt mellett. A bejáratnál tábla: Langyos víz 14 fok!

Szépen rendben tartott, parkosított lápi terület. Középen a hatalmas fűzfa koronával.

A fűzkorona

A térkép

Borsárosfürdő langyos vízzel

A polgármester nagydarab, jó kedélyű, mindig vidám ember. Duplán székely. A neve is és a származása is. Szólt, hogy reggel megyünk Büdösfürdőbe, úgy készüljünk.

Induláskor egy nagy táskát tettem be a csomagtartóba.

- Ammeg minek? - kérdezte.

- A fürdős cuccunk van benne. – feleltem.

Csodálkozás ült ki az arcára, de egy alig látható mosoly is ott volt a szája szélén a bajusza alatt.

- Te tudod – mondta.
Az út a fenyves erdőn vezetett keresztül. Hatalmas fák ameddig a szem ellát.

A büdösfürdői út madártávlatból...

… és testközelből

A Hargita. Itt-ott erdőirtás, máshol telepítés nyomai látszanak. Itt nem búzát termesztenek…. Itt élt Ábel.

Az út legalább 8-10 méter széles, így volt hely kerülgetni a néhány hatalmas kátyút. Némelyikbe a kocsi is elfért volna.

- Te, Ernő! Azt olvastam a honlapon, hogy megcsináltátok a büdösfürdői utat.

- Meg hát!

- De tiszta kátyú!

- Láttad volna előtte!

Ezzel lezártuk az útépítés dolgát.

Megérkeztünk Büdösfürdőre. Víz sehol.

Mofetta a hegyoldalban

Csak egy vastag gerendákból ácsolt ház a hegy oldalába. Belül körben padok, korláttal. Középen egy forrás, ahonnan kénes gáz tör fel. Széndioxid. Tágítja az ereket.

-         Derék tájon csodát tud ám tenni! Mondja egy odavalósi ember kaján mosollyal.

Nos ide nem kell se papucs, se törölköző. Csodálatos hely.

Faházak az erdő szélén

A fák között kicsi faházak sorakoznak, mint eső után a gombák. Van, aki itt lakik, van, aki csak alkalmanként jön fel egy kis „értágításra”.

-         Medvék nincsenek? Kérdezi Lajos.

-         Vannak, de ne fogdosd őket, mert megharapnak. Mondja Ernő.

-         Én aztán nem félek tőlük, elzavarom ha egyet is meglátok!

Ernő felvonja szemöldökét és csak ennyit mond: Te tudod! És megjelenik bajusza alatt a kis mosoly.

Medve Büdösfürdőn

Fenyves a Hargitán

Este vacsoránál vendéglátónk a medvékkel kapcsolatban csak annyit mond:

-         A sör nem ital, a zasszon nem ember, a medve nem játék!

… nem játék ...

Lajos még lefekvés előtt megemlíti, hogy Ő akkor sem fél a medvétől.

Korán kelünk, megyünk Gyergyó fele a Gyilkos tóhoz

A gyilkos tó

Gyilkos tó (részlet)

és a Békás szoroshoz. A táj gyönyörű, az út kanyargós.

A Szent Anna tó a következő uticél.

Séta a Szent Anna  tónál

A Szent Anna tó nyáron

A Szent Anna tó ősszel

A tó szélén nagy parkoló, a végébe egy hatalmas tábla fenyőkkel és medvékkel, román felirattal.

- Mi van oda írva? - kérdezi Lajos.

- Az erdőben medvék vannak. Vagy valami hasonló. – mondom mosolyogva. - De gyere, nézzük meg a tavat meg a környéket!

- Fáj a lábam, inkább itt maradok a kocsiban. – feleli Lajos, majd hangos csattanással magára zárja az ajtót.

Medve a hegyen

Gyönyörű a táj.
Leírni nem lehet.
Ezt látni kell.

Medvékkel nem találkoztunk.

Bővebb információ: www.csikszentkiraly.ro
A fényképek nagyobb része az internetről lett letöltve.

Ha tetszett, oszd meg az ismerőseiddel.

Ha neked vagy ismerőseidnek vannak hasonló utazási élményei, küldd el, kiteszem.


a blogot támogatja: www.berekinyaralas.hu