mai vendégbloggerünk
kinek írása ide kerül
egy lány, kinek ruhája sárga
aki épp a világot járja
Január 14, 2014
kinek írása ide kerül
egy lány, kinek ruhája sárga
aki épp a világot járja
Január 14, 2014
Meegalewa
Röstellem magam, amikor megtudom, hogy Samanthéék reggel 6 óta ébren vannak.
Jetlagem egyáltalán nincs, az időeltolódás csak 3 és fél óra. Megszemlélem a környezetem, egy nagy házban vagyok, ami tulajdonképpen üres.
Az emeleten van a szobám, kis takaros. Mindig elterveztem amikor Ázsiából hazajöttem, hogy az otthoni ágyam köré teszek majd baldachint mert annyira tetszik. Igaz, itt szúnyoghálónak hívják, de attól még szép.
Ha hanyatt fekszem az ágyamban, a tetőcserepeket látom. Nálunk ez a szoba a padlás lenne, de itt laknak benne. Egy- két gyíkocska be is jön néha, szaladgál a falon, majd kimegy. Ezen az emeleten van még Samanthéék szobája, ahol négyen alszanak és egy fürdőszoba. Van angol vécé, természetesen a papírt itt sem dobjuk bele és van egy cső, ami a zuhanyzáshoz szolgáltatja a vizet. Ami hideg. Mondjuk ebben a melegben még jól is esik.
Félve lemegyek a földszintre ahol az élet jeleit hallom. Úgy várnak már, mint a messiást. Délután fél 1 van. Megterített asztalon szalvétával letakarva vár rám az étel, ami a reggelim. Anousha, Samanthe felesége nagy gonddal készítette el nekem. A menü: rice and curry. Egy tál rizs és kis tálkákban mindenféle földi jó. Ezt úgy eszik, hogy a rizs köré kis adagokban szednek a tálkákból a tányérra, majd kézzel jól összedolgozzák és kézzel elfogyasztják.
Rice and curry
Az hogy csípős, az alap. Ha nem csípősen kéred, akkor is csípős. Ha csak kicsit csípősen kéred, akkor alig bírod megenni, és csípősen pedig egyszer sem mertem kérni. Persze ők csak nevetnek ezen, és sajnálkoznak: nagyon csípős? Ó szegénykém! De ennyi.
Ebéd után körbe vezetnek az udvaron, meg a ház körül. A ház földszintjén a konyha van, meg egy nagy nappali, de az üres. Bútor nincs benne.
Van még itt is egy fürdőszoba taposós vécével. Ezt ők használják. Az udvar tele van kókuszpálmákkal, amiről naponta egy kókusz biztosan leesik. Ebből ételt főznek, olajat sajtolnak, és egyéb dolgokat készítenek.
Konyha
Az udvar
Csodálatos ez a béke és nyugalom. Ezek az emberek nem sietnek soha sehova. Csak úgy vannak. Mindenki mezítláb jár mindenfele. Amikor kimerészkedünk Samanthe szülei házához, a helyiek nagyon megbámulnak engem. (Még mindig mindenki nagyon pici!) Van olyan is, aki hozzám mer szólni. Amikor megtudják, hogy egyedül utazom és ráadásul még férjem sincs, akkor egy pillanatra megáll a kommunikáció, de aztán megy tovább. Biztosan állíthatom, hogy jelenleg, én vagyok az egyetlen fehér ember a faluban. Samanthe apukája gyógyfüveket árul. Némelyeket ezek közül a közeli dzsungelben szerzi be. A délután folyamán kocsiba pattanunk és átmegyünk egy közeli faluba bébiszittert interjúztatni.
Samanthe testvére keres bébicsőszt kisbabájához ezért visszük a nagymamát is . A nagymamának mindenképp ott kell lennie, mert rajta áll vagy bukik a dolog. Ha neki pozitív megérzése van a bébiszitterrel kapcsolatban, akkor az majd biztosan be is fog válni. Mert ő tudja. Ha jól értettem, az árban nem tudtak megegyezni, így ez a találkozó csak nekem zárul pozitív eredménnyel, hiszen tanúja lehettem egy bébiszitter interjúnak, egy helyi édesség készítésének (Walithalapa), láttam, ahogy a rizst szárítják (itt a rizs neve paddy) és látogatást tehettem egy másik házban is.
Ezután sétát teszünk a környező földeken.. Chillit, tököt, paddyt termelnek errefelé. Hazafelé fehér zászlók sokaságát látom az út mentén, Samanthe elmondja, hogy itt meghalt egy öreg néni, akit kígyó mart meg. Sri Lankán a halál színe a fehér, a temetésen is fehéret viselnek, ezért vannak kitéve a zászlók, hogy az emberek tudják, hogy itt van a halottas ház, ha valaki tiszteletét szeretné tenni.
Meegalewa egy kis falu, kb. 2000 család él itt. Az emberek jövedelme főleg a növénytermesztésből teremtődik meg. Többen innen a Közel Keletre (pl. Doha) mennek dolgozni (házvezetőnő vagy építőmunkás), a nagyobb jövedelem reményében, vagy nagyobb városokban dolgoznak. Ezen a vidéken nem jellemző a nagy család, általában 2 gyerek van egy családban. Nagy a gyerekek taníttatásának jelentősége, általában mérnök vagy egészségügy a főbb érdeklődési területek. Az itt élők javarészt buddhisták.
Paddy amerre a szem ellát
Meegalewa
Meegalewa utcakép
Meegalewa
Este rengeteg papagáj lepi el a kókuszpálmákat az udvaron, annyira hangosak hogy nem lehet tőlük megmaradni. Megint kiadós vacsorát kapok, és hamar lefekszem. Egy napot még biztosan maradok.
A mai nap érdekessége az, hogy az itteni emberek nem ejtik a pé betűt. Az istennek sem bírtam rájönni hogy mi az a pis. Ilyen pis, olyan pis. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen azt mondják, hogy fish (hal).
folyt. köv......
a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja
Röstellem magam, amikor megtudom, hogy Samanthéék reggel 6 óta ébren vannak.
Jetlagem egyáltalán nincs, az időeltolódás csak 3 és fél óra. Megszemlélem a környezetem, egy nagy házban vagyok, ami tulajdonképpen üres.
Az emeleten van a szobám, kis takaros. Mindig elterveztem amikor Ázsiából hazajöttem, hogy az otthoni ágyam köré teszek majd baldachint mert annyira tetszik. Igaz, itt szúnyoghálónak hívják, de attól még szép.
Ha hanyatt fekszem az ágyamban, a tetőcserepeket látom. Nálunk ez a szoba a padlás lenne, de itt laknak benne. Egy- két gyíkocska be is jön néha, szaladgál a falon, majd kimegy. Ezen az emeleten van még Samanthéék szobája, ahol négyen alszanak és egy fürdőszoba. Van angol vécé, természetesen a papírt itt sem dobjuk bele és van egy cső, ami a zuhanyzáshoz szolgáltatja a vizet. Ami hideg. Mondjuk ebben a melegben még jól is esik.
Félve lemegyek a földszintre ahol az élet jeleit hallom. Úgy várnak már, mint a messiást. Délután fél 1 van. Megterített asztalon szalvétával letakarva vár rám az étel, ami a reggelim. Anousha, Samanthe felesége nagy gonddal készítette el nekem. A menü: rice and curry. Egy tál rizs és kis tálkákban mindenféle földi jó. Ezt úgy eszik, hogy a rizs köré kis adagokban szednek a tálkákból a tányérra, majd kézzel jól összedolgozzák és kézzel elfogyasztják.
Rice and curryAz hogy csípős, az alap. Ha nem csípősen kéred, akkor is csípős. Ha csak kicsit csípősen kéred, akkor alig bírod megenni, és csípősen pedig egyszer sem mertem kérni. Persze ők csak nevetnek ezen, és sajnálkoznak: nagyon csípős? Ó szegénykém! De ennyi.
Ebéd után körbe vezetnek az udvaron, meg a ház körül. A ház földszintjén a konyha van, meg egy nagy nappali, de az üres. Bútor nincs benne.
Van még itt is egy fürdőszoba taposós vécével. Ezt ők használják. Az udvar tele van kókuszpálmákkal, amiről naponta egy kókusz biztosan leesik. Ebből ételt főznek, olajat sajtolnak, és egyéb dolgokat készítenek.
Konyha
Az udvarCsodálatos ez a béke és nyugalom. Ezek az emberek nem sietnek soha sehova. Csak úgy vannak. Mindenki mezítláb jár mindenfele. Amikor kimerészkedünk Samanthe szülei házához, a helyiek nagyon megbámulnak engem. (Még mindig mindenki nagyon pici!) Van olyan is, aki hozzám mer szólni. Amikor megtudják, hogy egyedül utazom és ráadásul még férjem sincs, akkor egy pillanatra megáll a kommunikáció, de aztán megy tovább. Biztosan állíthatom, hogy jelenleg, én vagyok az egyetlen fehér ember a faluban. Samanthe apukája gyógyfüveket árul. Némelyeket ezek közül a közeli dzsungelben szerzi be. A délután folyamán kocsiba pattanunk és átmegyünk egy közeli faluba bébiszittert interjúztatni.
Samanthe testvére keres bébicsőszt kisbabájához ezért visszük a nagymamát is . A nagymamának mindenképp ott kell lennie, mert rajta áll vagy bukik a dolog. Ha neki pozitív megérzése van a bébiszitterrel kapcsolatban, akkor az majd biztosan be is fog válni. Mert ő tudja. Ha jól értettem, az árban nem tudtak megegyezni, így ez a találkozó csak nekem zárul pozitív eredménnyel, hiszen tanúja lehettem egy bébiszitter interjúnak, egy helyi édesség készítésének (Walithalapa), láttam, ahogy a rizst szárítják (itt a rizs neve paddy) és látogatást tehettem egy másik házban is.
Ezután sétát teszünk a környező földeken.. Chillit, tököt, paddyt termelnek errefelé. Hazafelé fehér zászlók sokaságát látom az út mentén, Samanthe elmondja, hogy itt meghalt egy öreg néni, akit kígyó mart meg. Sri Lankán a halál színe a fehér, a temetésen is fehéret viselnek, ezért vannak kitéve a zászlók, hogy az emberek tudják, hogy itt van a halottas ház, ha valaki tiszteletét szeretné tenni.
Meegalewa egy kis falu, kb. 2000 család él itt. Az emberek jövedelme főleg a növénytermesztésből teremtődik meg. Többen innen a Közel Keletre (pl. Doha) mennek dolgozni (házvezetőnő vagy építőmunkás), a nagyobb jövedelem reményében, vagy nagyobb városokban dolgoznak. Ezen a vidéken nem jellemző a nagy család, általában 2 gyerek van egy családban. Nagy a gyerekek taníttatásának jelentősége, általában mérnök vagy egészségügy a főbb érdeklődési területek. Az itt élők javarészt buddhisták.
Paddy amerre a szem ellát
Meegalewa
Meegalewa utcakép
MeegalewaEste rengeteg papagáj lepi el a kókuszpálmákat az udvaron, annyira hangosak hogy nem lehet tőlük megmaradni. Megint kiadós vacsorát kapok, és hamar lefekszem. Egy napot még biztosan maradok.
A mai nap érdekessége az, hogy az itteni emberek nem ejtik a pé betűt. Az istennek sem bírtam rájönni hogy mi az a pis. Ilyen pis, olyan pis. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen azt mondják, hogy fish (hal).
folyt. köv......
a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése