Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel!

Mai bloggerünk Rita a kanapészörf bajnok!

 Olvassátok, mert nagyon érdekes!

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel!

A magyar ember meglehetősen pesszimista és nem barátságos. Nem mosolyog és nem segítőkész. Távolságtartó, különösen az idegenekkel. Egy házibuliban például csak az ismerőseivel beszélget, ha új ember érkezik nem fordul hozzá kedves és kiváncsi érdeklődéssel. Viszont ha jobban megismer valakit, és ha beengedi az otthonába, akkor azonnal megváltozik. Nyitott lesz és kedves és remek házigazda. 

Tegnap délután megérkezett párizsi útjáról a harmadik vendégem Sergio Panigo 39 éves argentín építészmérnök. Tervei szerint egy évig fog utazgatni Európában és Ázsiában. Otthon, Córdobában feladott mindent, a munkáját, a lakását, a magánéletét. A munkája nem hiányzik neki, a rock zenekara igen.

Este elmentünk a Füge Udvarba, ahol egy heti rendszerességgel szervezett Couchsurfing találkozó volt. A társaság háromnegyede magyar volt. Odaléptünk egy négyfős kis csapathoz, bemutattam a vendégemet, majd az egyik fél szólt, hogy bocsánat, de mi most csak magyarul akarunk beszélgetni, majd visszafordultak és folytatták. Gyakorlatilag azonnal kizártak minket. Sergio kérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy nem akarnak angolul, azaz velünk beszélgetni. Odaültünk egy másik nagyobb társasághoz, ahol szintén fel se néztek. Olyan hideg volt a légkör, hogy azonnal tovább álltunk. Nagyon csalódott lettem. Sergio azzal nyugtatott, hogy mindenhol máshol a világban az összes CS találkozó nagyon barátságos és nyitott légkörű. Bíztam benne, hogy legalább a magyar couchsurfer közösség más. Sajnos nem. Az egész jelenség jól leképezte a nyitó bekezdésemet. Ilyen a magyar ember. 

Söröztünk tovább kettesben és nem törődtünk a többiekkel. Később feltünt egy amerikai lány, Sabrina, New Yorkból. Ő is csak egy hete használja a CS-t, mint én. Budapesten egy hostelben lakik. Vele azonnal összebarátkoztunk. Most végzett az orvosi egyetemen és idén nyáron beutazza Európát, majd szeptemberben hazamegy és elkezd dolgozni egy brooklyn-i kórházban traumatológus rezidenséként. Az est folyamán az utazásaink elmesélése után az egyik fő témánk a magyar cigányság versus afro-amerikai helyzet összehasonlítása volt. A mai nap Sergio és Sabrina várost néz, énpedig dolgozom. Este majd palacsintát sütök nekik itthon. 

Ha tetszett, oszd meg, hogy más is olvashassa!

Köszi!