c'est la vie

Mai bloggerünk Rita a kanapészörf bajnok!

 Olvassátok, mert nagyon érdekes! 

 

 c'est la vie

Negyedik vendégem Jerome Alexandre 36 éves francia web fejlesztő Párizsból. 7 napja kezdte meg az utazását és jelenlegi tervei szerint soha nem fog hazatérni. Az ok csupán csak annyi, hogy eleget élt Franciaországban. 2-3 évesre tervezi világ körüli útját, és ha befejezi, akkor Londonba fog visszaköltözni, ahol már korábban is lakott fél évet. A pénze nem lesz elég erre az időszakra, szándékai szerint Vietnámban 4 hónapot fog maradni novembertől, és dolgozni is fog a saját szakmájában. Az utazásáról ír egy térképcentrikus blogot, ami itt nyomon követhető 

Jerome végtelenül kedves és helyes fiú, nyitott és barátságos természete van. Az angolt international English akcentussal kitünően beszéli. Megszámlálhatatlan mennyiségű cider elfogyasztása után megosztottunk egymással néhány titkunkat is. Beszéltünk többek között a homoszexualitás társadalmi megitéléséről. Mondtam neki, hogy Pesten élne, nem igazán sétálhatna az utcán a barátjával kézenfogva, mert megverik őket, de minimum beszólnak és kellemetlen atrocitásokat kéne megélnie emiatt nap mint nap. Erre elmesélte, hogy egész életében csak egyszer ütötték meg, ez is Magyarországon történt. 16 évvel ezelőtt utazott a vonaton a barátaival, és igaz kissé provokatívan viselkedtek (csókolóztak), de a vége az lett, hogy egy ötven körüli magyar fickó behúzott neki egyet az arcába.

Este elmentünk Irie Maffia koncertre a Belvárosi Fesztiválra, ahol rengeteg ember bolyongott a sok ételes és italos faház mellett.  (Egy sima grillezett zöldséges szendvics 950 Ft-ba került.) A koncert után megmutattam neki a Szimpa Kert romkocsmát, ahol aznap szinte csak külföldiek voltak (mikor nem?). Mutogattuk egymásnak kik a jó pasik, de nem igazán volt közös az izlésünk férfiak terén. :-). Hajnalban elsétáltunk a Capella nevű meleg bárba. Valamikor 8-10 éve voltam ott utoljára, akkor egy pezsgő és remek szórakozó hely volt. Most nagyon kevesen voltak és nagyon rossz hangulata volt a helynek és az ott lévő társaságnak is. 

Második nap megnéztük a Mapplethorpe kiállítást a Ludwig Múzeumban. Robert Mapplethorpe New York-i homoszexuális fotográfus volt, 1989-ben halt meg 42 évesen AIDS fertőzésben. Legismertebb munkái virágcsendéletek és meztelen férfitest fotográfiák. A kiállítás megtekintését szívből ajánlom mindenkinek. 

A kiálltás után elsétáltunk a Quimby koncertre a Szabadság térre, de hamar elmenekültünk onnan, mert nem bírtuk a tömeget. Leültünk az Akvárium Klub melletti parkba egy padra egy pohár borral a kezünkben, amit a DiVinoban vásároltunk. Reggel továbbutazik Kolozsvárra. Bon voyage Jerome! A vele készített interjúmat itt olvashatjátok. 

Ha tetszett, oszd meg, hogy más is olvashassa!

Köszi!

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel!

Mai bloggerünk Rita a kanapészörf bajnok!

 Olvassátok, mert nagyon érdekes!

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel!

A magyar ember meglehetősen pesszimista és nem barátságos. Nem mosolyog és nem segítőkész. Távolságtartó, különösen az idegenekkel. Egy házibuliban például csak az ismerőseivel beszélget, ha új ember érkezik nem fordul hozzá kedves és kiváncsi érdeklődéssel. Viszont ha jobban megismer valakit, és ha beengedi az otthonába, akkor azonnal megváltozik. Nyitott lesz és kedves és remek házigazda. 

Tegnap délután megérkezett párizsi útjáról a harmadik vendégem Sergio Panigo 39 éves argentín építészmérnök. Tervei szerint egy évig fog utazgatni Európában és Ázsiában. Otthon, Córdobában feladott mindent, a munkáját, a lakását, a magánéletét. A munkája nem hiányzik neki, a rock zenekara igen.

Este elmentünk a Füge Udvarba, ahol egy heti rendszerességgel szervezett Couchsurfing találkozó volt. A társaság háromnegyede magyar volt. Odaléptünk egy négyfős kis csapathoz, bemutattam a vendégemet, majd az egyik fél szólt, hogy bocsánat, de mi most csak magyarul akarunk beszélgetni, majd visszafordultak és folytatták. Gyakorlatilag azonnal kizártak minket. Sergio kérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy nem akarnak angolul, azaz velünk beszélgetni. Odaültünk egy másik nagyobb társasághoz, ahol szintén fel se néztek. Olyan hideg volt a légkör, hogy azonnal tovább álltunk. Nagyon csalódott lettem. Sergio azzal nyugtatott, hogy mindenhol máshol a világban az összes CS találkozó nagyon barátságos és nyitott légkörű. Bíztam benne, hogy legalább a magyar couchsurfer közösség más. Sajnos nem. Az egész jelenség jól leképezte a nyitó bekezdésemet. Ilyen a magyar ember. 

Söröztünk tovább kettesben és nem törődtünk a többiekkel. Később feltünt egy amerikai lány, Sabrina, New Yorkból. Ő is csak egy hete használja a CS-t, mint én. Budapesten egy hostelben lakik. Vele azonnal összebarátkoztunk. Most végzett az orvosi egyetemen és idén nyáron beutazza Európát, majd szeptemberben hazamegy és elkezd dolgozni egy brooklyn-i kórházban traumatológus rezidenséként. Az est folyamán az utazásaink elmesélése után az egyik fő témánk a magyar cigányság versus afro-amerikai helyzet összehasonlítása volt. A mai nap Sergio és Sabrina várost néz, énpedig dolgozom. Este majd palacsintát sütök nekik itthon. 

Ha tetszett, oszd meg, hogy más is olvashassa!

Köszi!

Viva Mexico!

Mai bloggerünk Rita a kanapészörf bajnok!

 Olvassátok, mert nagyon érdekes!

Viva Mexico!

Tegnap este érkezett hozzám második vendégem, Enrique Morales Ramirez mexikói 27 éves fiú. Enrique két évig utazik Európában, fél éve tartósan Varsóban él, mert az utazása során összeismerkedett egy lengyel lánnyal, akivel jó barátságban élnek együtt és egy hónap múlva megszületik a közös gyerekük. Jövőre visszaköltöznek Veracruzba.
Enrique végtelenül kedves és beszédes és nyitott. Egy pillanat alatt megszerette a Túró Rudit, az étcsokis eredeti verzió izlett neki jobban. El is tette a csomagolást a pénztárcájába és gyorsan megtanulta a desszert nevét.
Megtudtam tőle számtalan érdekes dolgot a hazájáról, először is a drogmaffiáról. Mexikóban a Mexico City-től északra levő területek veszélyesek. Nem az a legfőbb probléma, hogy kirabolhatnak vagy elrabolhatnak a válságdíjért, hanem könnyen bekerülhetsz egy utcai lövöldözés keresztüzébe. Ha megbírkózol a spanyol nyelvvel, akkor itt olvashatsz erről.
A tequilát simán isszák, a citrom és sózás nincs náluk, viszont a Mezcal nevű italukat sózzák és citromozzák. A végén lenyelik az italban lévő kukacot rágás nélkül. Miért? A protein miatt.

A burritó NEM mexikói étel. TEX-MEX foods kategória alá sorolta. A határ mentén mindenhol kapható, de sehol máshol nem eszik. Szerinte ez a filmekben terjedt el, a mexikóiakat burritóval a szájukban ábrázolják, ennyi.
Enrique egyébként séf, reggel sütütt nekem quesadillas-t. Emelett ismert DJ is. 
 A végén pedig a kérdéseim: 
Mi volt a legizgalmasabb, a legegyedülállóbb élményed az utazásaid során a CS-hez kapcsolódóan? Gondolok itt őrült történetre, nem szokványos hostra, stb. Milyen nemzetiségű volt a legérdekesebb couchsurfered, akit befogadtál eddig?
Eltöltöttem 2 napot Santiago de Compostela-ban két őrült sráccal. A földszinten laktak egy öreg épületben és minden reggel felmentek a tetőre, hogy vizes ballonokat dobáljanak a járókelőkre. A legérdekesebb couchsurferem egy francia srác volt. Ő az egész világot bejárta már. Fantasztikus volt hallgatni a történeteit az utazásairól.
Mik a legfontosabb tanácsok, amit szerinted figyelembe kell venni, ha te utazol valakihez vagy épp befogadóként vagy?
Légy nyitott. Sose tudhatod, mikor keveredsz a másik hazájába, amikor szükséged lehet rá.
A saját statisztikád a végére. Hány országban és városban jártál így, és hány vendéget fogadtál már te magad az évek során?
18 országban és számtalan városban jártam. Eddig 16 vendéget fogadtam be.

 

Ha tetszett, oszd meg, hogy más is olvashassa!

Köszi!

Kanapészörf

Mai vendégbloggerünk Rita, aki a kanapészörf rejtelmeibe fog beavatni minket.

Jó olvasgatást!

 

A kényelem a legfontosabb szálláskeresésnél (?)

Az elmúlt fél évben viszonylag sokat utaztam, természetesen Couchsurfinggel, és rájöttem arra, hogy szálláskeresésnél és vendégfogadásnál nem ugyanazok a célok motiválnak engem. Mikor vendéget fogadok, és tettem ezt már közel 80 szörferrel, az a fontos, hogy írjon nagyon jó személyes requestet, a CSer az adatlapja alapján legyen érdekes, legyen bennünk valami közös, és lehetőleg legyenek igazi referenciái mind hoszt, mint szörfer oldalon. Korábban fogadtam olyan vendégeket is, akiknek nem voltak hosztolási tapasztalatai, csak használták a szervezetet, és majdnem minden esetben megbántam. Egy-két alkalommal volt erre kivétel is, de általában vagy közömbös, vagy unalmas, vagy akár némileg kellemetlen élményben volt részem velük. Jó vendég akkor leszel, ha előtte voltál vendéglátó is. 

Mikor én keresek szállást az alábbi szempontok alapján szűrök fontossági sorrendben:

• Experience (tapasztalat), azaz legyen minél több referenciája
• Lakjon a belvárosban
• Legyen vendégszobája, de minimum egy nappalija. Azaz semmiképp ne aludjunk egy szobában. 
• 25 felett legyen a kora
• Női hosztok előnyben, de ezt sikerült eddig a legkevesebb alkalommal abszorválnom külföldön. 
• Beszéljen jó angolul. Expert szint előnyben. 
• Akik a fenti szűrőn átestek, azok közül nézem meg, hogy kivel állok lelkiekben egy hullámhosszon, vagy legalábbis legyen 1-2 terület, ami közös lehet bennünk. 

De még azt se mondanám, hogy ezt mindig betartottam. Írtam requestet olyan hosztoknak, akik adatlapjáról nem igazán derült ki, hogy milyen emberek, vagy kik ők. Azaz olyan semleges információkat közöltek magukról, ami alapján a személyiségükről előzetes következtetést levonni nem lehetett. Valamint minden pont közül a legfontosabb számomra, hogy lokálisan jó helyen lakjon, ahogy szállodát se a külvárosban foglalunk... Legutoljára Amszterdamban pl. 4 igent választ kaptam, és azalapján választottam hosztot, hogy ki lakik a legjobb helyen. A legszimpatikusabb az a hoszt volt, aki Haarlem-ben lakott, de nem volt kedvem naponta kétszer vonatozni, és emiatt időt és pénzt veszteni. Hogy akkor miért írtam neki? Mert ha csak ő mondott volna igent, akkor persze lett volna kedvem vonatozni.. Azaz kínos, de bevallom: a lokalizáció fontosabb, mint a host személye. 

Minden hoszt keresésemnél igyekszem őrülteket, különcöket, vagy egyszerűen csak az átlagtól eltérő embereket is betenni a kosárba, egyrészt azért, mert számomra is különleges élmény lesz náluk pecózni, másrészt nektek, olvasóknak is írhatok valamilyen extrém élményről. 

Brüsszelből jó volt hazajönni, Nápolyból nem akartam hazajönni. Mivel megint elkezdett viszketni a talpam, egy-két héttel ezelőtt keresgéltem májusi úticélokat. Gondolkoztam Moszkván és Szalonikin, a végén Szaloniki győzőtt. Egyrész sokkal olcsóbb Moszkvánál, ami ugye a világ egyik legdrágább városa, másrészt jó lenne néhány napig csak sétálni, kávézókban ücsörögni és napozni a tengerparton. Hiányzik a déli hangulat is. Május végén foglaltam a jegyet egy 20 %-os Wizz mobil app akció keretében, 14 960 Ft a repülőjegy, és ebből 6 000 Ft volt a csomagdíj. Most az egész összeget az Erste Wizz kártyámmal fizettem ki, mert mobilról nem engedte az applikáció a kb. 6000 Wizz pontjaim részbeni felhasználását, viszont számítógépen a honlapjukról a repülőjegy árát lehet részben is fizetni a Wizz pontokkal. 

Hosztkeresés közben majdnem üzentem is egy srácnak, aki foglalt házban (squat) lakik, de az utolsó pillanatban mégsem nyomtam meg a send gombot. Visszariasztott a gondolat, hogy nem lesz meleg víz a lakásban, zuhanyzási lehetőség stb. Igaz ez egy prekoncepció volt a részemről, mert nem kérdeztem meg előtte, hogy mik az opciók a kéróban. 

Ha abból indulok ki, hogy más utazót is az én keresési formáim vezérel, akkor hozzám már csak az jön, akit a belvárosi pesti szörferek elutasítottak...És erre nagy az esély, hogy így is van, mivel nagyon sokszor megéltem, hogy az accepted vendég lemondott azzal, hogy bocs, de mégis másnál fogok/fogunk lakni. Valószínűleg időközben beesett egy Király utcai kanapészörfer társam elfogadó válasza. Valamint gyakran mesélték a vendégeim, hogy küldtek 10-20 requestet, de csak én mondtam igent.. Legközelebb gyors kérdőívet fogok kitöltetni a vendégeimmel, hogy miért hozzám jöttek. :-)

Érdekelne, hogy nektek mi a legfontosabb szempontok, amikor hosztot kerestek valahol? Mik azok a pontok, amelyeknek meg kell felelniük a vendéglátóitoknak? Egyetértetek az én felsorolásommal, vagy titeket teljesen más szempontok motiválnak? Kommentben várom a választ.

A következő blog az ünnep jegyében fog megjelenni a gyerekek (várható) nagy-nagy örömére.