2015. december 13., vasárnap

Utazás a Kisalföld tűzhányójába

Hazánk egyik legfiatalabb vulkánja kialakulása után négymillió évig állt ellen a természet pusztító erőinek, majd az ember ötven év alatt eltüntette a nagy részét. Ami viszont megmaradt, az egy csodálatos nyitott könyv egy tűzhányó belsejéről, méghozzá a nyomtathatónál jóval nagyobb, háromszáz méteres méretben.
Valahol Magyarországon, heves robbanások kíséretében, újonnan születő tűzhányó emelkedik ki a tenger vizéből. Bár manapság ez lehetetlen, 5–6 millió éve (tehát földtörténeti szempontból szinte a múlt héten) ez többször is előfordult a Dunántúl területén. A heves kitörések után hátramaradt kemény vulkáni kőzetek környezetében aztán más és más folyamatok zajlottak le. A délre eső, egymáshoz közeli vulkánok tövében ma a Balaton vize csillog, és a Tapolcai-medence tanúhegyeiként ismertek. Az északabbra lévő Kis-Somlyó körül még nagyrészt kitartanak a környező, puhább kőzetek, így alig emelkedik ki a környezetéből, a Bakony felé eső Somló viszont a bazaltsapkás tanúhegyek talán legszebb, a kőbányászattól is megmenekült példája. A Celldömölk város határában álló Ság hegy is hasonló, lapos tanúheggyé alakult, később azonban újabb erők kezdték alakítani: az ember gépei. Alig ötven év alatt kőzeteinek nagy részét elszállították, az anyagából utak és vasutak épültek, a hegycsúcs helyén pedig csak a bánya mesterséges krátere maradt.
 


Az ország közepéből hosszú út vezet a Ság hegyhez, így érdemes korán, akár órákkal napkelte előtt indulni. A Bakony hegyei lassan fogynak el, a nappal első fényei már csak a Kisalföld nyugati szélének síkságát mutatják. Az egyre ismerősebb településnevek jelzik a csökkenő távolságot, de a Ság hegy valahogy egyik erdősáv mögött sem akar felbukkanni. Végül, már csak néhány kilométer távolságból, meglepően kicsinek mutatja magát az egykori vulkán. Lentről nézve nem is tűnik túl nehéznek a megmászása, így elérkezettnek tűnik az idő pihenni is a hosszú út után.
 

Kilátás az ébredező Celldömök városára 

A még dérrel borított mezőkről a bánya egykori siklójának útvonalán vezet az út a Sághegy fogadó előtti parkolóhoz, a hegy sziklás, meredek oldalának tövébe. Innen a Ság vulkánösvény vezet felfelé, és a legmagasabbra nyúló szőlőskertek után egyszer csak megérkezünk a kráterbe.


Reggel a kráterben 

A hegy csúcsa helyén ma egy olyan háromszáz méter átmérőjű mesterséges kráter sötétlik, amelynek formáját leírni szinte lehetetlen vállalkozás, de tény, hogy a magyar nyelv a szabálytalan szóval meg sem közelítheti az itteni sziklavilág bemutatását. A hegy tetejének széléről ide vezető út először egy mesterséges kanyonban halad, majd egy szűk kapun át érkezik meg az egykori kőbánya legmélyebb részére. A bányaudvar tökéletesen sík, fűvel borított alja éles ellentétben áll a fölé tornyosuló sziklafalak látványával: egy félbevágott vulkáni kávakürtő mered a mélység fölé. A két oldalán egymásra rakódott rétegek a tűzhányó működésének viharos és még viharosabb történetének nyomát őrzik.

A sziklák között a Ság vulkánösvény látványos táblái mutatják az utat, térben és időben egyaránt
 
Az információk rendezését pedig Kiss Balázs és a tápiógyörgyei Patkós Stúdió jóvoltávól Vulkán-fickó segíti

Bár a hegy megmaradt csúcsának magassága csak 12 méterrel kisebb az eredetinél, a csúcs kőzettömegének nagy része eltűnt. A hatalmas volumenű kőbányászat nem csupán a vasút közelségének köszönhető. A Ság hegy egyike azon kevés tűzhányóknak, amelyek kráterében a működés befejező szakaszában tüzes lávató alakult ki. Ez az egyre mélyebbé váló, majd több rétegben, évtizedek alatt megszilárdló bazalttömeg lett a modern ember fontos építőanyagává, ami az itteni lelőhelyet értékes, gazdaságilag is könnyen megtérülő bányává tette.
 
A bánya zegzugos sziklabirodalmát csak lassan foglalja vissza a természet

A hegy oldalának kiváló szőlőtermő képességét kétezer éve ismerik, ma a Nagy-Somlói történelmi borvidék része. A szomszédos tanúhegyekhez hasonlóan itt is a Kisalföld szüntelenül fújó szelei és a sok napfény kedvez a szőlőtőkék savtartalmának megőrzésének, ami az itteni borok erőteljes, gyümölcsös ízét adja.


Szőlők Mesteri fölött 

A borok jellege a hegy kis területén belül is jelentősen eltér: az északi oldal gyümülcsös, savas ízeivel szemben a déli oldal – a parányi borvidék mércéjével – viszonylag lágy, zamatos ízeket ad.
A Ság hegyi bort, a „Sagweinerként” ismert gyógyitalt, hajdan vesetisztító, emésztésjavító és étvágyfokozó hatásai miatt ajánlották szerte Európában.


A látogatóközpont és a keleti oldal szőlői Celdömölk irányából 

A hegy és általában a vulkáni működés jobb megismeréséért már a hetvenes években a celldömölki vasútállomásról induló jelzett turistaút vezetett a hegytetőre, a kőbánya egykori transzformátorházában pedig berendezték a ma is működő Sághegyi Múzeumot. Itt állították ki többek között Eötvös Loránd továbbfejlesztett torziós ingájának egy példányát, amellyel a Ság hegyen végezte méréseit, valamint a hegyi szőlőművelés és bányászat emlékeit. Az épület melletti parkban kicsiket és nagyokat egyaránt vár a kőpark és a játszókert, ahol jellegzetes hazai kőzeteket bemutató kiállítás, lemeztektonikai puzzle-óriás és forgatható, vulkános információs kockák várják a látogatókat. A növekvő igényekre reagálva, avagy azt katalizálva, a 2000-es évek végén indult kezdeményezés egy még alaposabb és látványosabb bemutatóhelyért, amely az európai uniós támogatásnak köszönhetően néhány évvel ezelőtt valósággá vált.


A felső szinteken hazai tájak és a Ság hegy panorámája vár 

A Földes és Társai Építésziroda által megálmodott látogatóközpont a látogatókat lentől fölfelé irányító elrendezésével a felszínre törő magma útját, míg rusztikus megjelenésével a hegy és környékének ipari építészetét idézi. Az épületbe lépve a földszinten egy látványos modellezőszobában gombnyomásra működésbe hozhatunk egy miniatűr gejzírt, vagy akár földrengést is indíthatunk. A lépcsőn fölfelé haladva a Vulkánszínházhoz vezet az út, ahol 20-25 perces, látványos filmekben láthatók a világ tűzhányói, köztük a kihunyt Ság is. A Tűzhányóteremben az Etna domborzati modellje mellett vulkanikus kőzetek és ásványok várják a látogatókat, a vulkánszimulációs teremben a folyó és fortyogó láva élethű hangját hallgatva akár sétálhatunk is a fonatos lávafolyás modelljén, a Verne-szoba pedig a Naprendszer más bolygóira repít.



A kiállítások külsőleg is látványosak, de az igazán magával ragadó meglepetés a legapróbb részletekre is kiterjedő tudományos alaposság, az anyagok összeállításában ugyanis hazánk vezető vulkanológus és geológus szakemberei működtek közre. A legfelső emeleti, hazai vulkánokat bemutató teremben például a Börzsöny és a Dunakanyar geológiájáról került a falra egy olyan egyszerű, látványos anyag, amelynek tartalma e sorok írójában közel tíz év különböző utánaolvasásai között tett egy csapásra rendet. Számos hasoló élmény után az épület legmagasabb pontjáról a Ság keleti oldalára nyíló kilátás mellett még a hegy borait is megismerhetjük.
 
Egyéni látogatók legközelebb december 27. és 30. között, illetve márciustól járhatják be a létesítményt

A helyszín bemutatása nem áll meg a látogatóközpont falain belül: a hegyre rendszeresen indulnak geológiai, botanikai és bányásztúrák. A hegyoldalban fekvő múzeum a nyári félévben, a hét öt napján várja a látogatókat. A látogatóközpont interaktív bemutatóépülete a téli időszakban, december 1-től márciusig, csak csoportok előzetes bejelentkezése alapján nyit ki; természetesen a tárlatvezetés, túravezetés, foglalkozások tartása ebben az időszakban is elérhető. Az egyéni látogatók számára legközelebb december 27. és 30. között tart nyitva, 10.00 és 16.00 óra között. A hegyi tanösvény, bár néhány meredek szakasza havas időben nehéz tereppé válhat, egész évben látogatható.




Írta és fotózta: Gulyás Attila 

a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése