Hazajáró | Somoskő vára
Olvassák Andrási Zsolt barátomat, a Hazajáró vendégbloggerét:
Július első hétvégéjén egy újabb tematikus túrát csináltunk, amelynek keretében a nógrádi várak közül látogattunk meg hármat, nem titkoltan a Hazajáró rovat “megbízásából”. Az első úticél máris nevezhető tulajdonképpen egy “hazajáró-extrának”, ugyanis szigorúan véve nem fér bele hazajáró rovatba, ugyanis az “ojjektum” nem a mai Magyar Köztársaság határai között van, azonban annyira különleges fekvésű (alig néhány méterre a fizikai határvonaltól), hogy történelme alapján én nagyvonalúan a sorozatba illőnek vettem.
Korai indulással ismertük el, hogy a nap sűrű lesz, a célpontok is távoliak, több is van. Ráadásul a szombati borongós, bizonytalan idő miatt végülis a vasárnap maradt, ami nem túl kései hazaérkezést is borítékol.
Nagyjából eseménytelen út után értünk Salgótarjánba, a 21-es út hasonlít kicsit a nyolcas útra, bizonyos helyeken széles, bizonyos helyeken éppen építik, elég zűrös. Leparkoltunk a vár alatti parkolóban, ittunk egy kávét a közeli Bazalt Fogadóban (350.- HUF a presszókv), aztán felsétáltunk a várhoz.
Pont jött egy nyugdíjas-csoport, ők lefelé vették az irányt a bazalt-orgonához, úgyhogy mi gyorsan felfelé kanyarodtunk a várromhoz.
De miért rom?
Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt (naná!). A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.
A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.
Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó (egyesek források szerint tatár) lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”
a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése