Dubaj – Colombo – Tambuttegama – Meegalewa
Kedvemre való, amikor megcsap a magas páratartalmú forróság. Ez a trópus. Nekem való idő.
Az immigration szóval tart egy ideig, de csak azért mert nem tudják hova tenni a következő, köztünk (immigration officer és én) lezajló párbeszédet:
- Mit fog csinálni Sri Lankán?
- Turista leszek.
- Hová tart?
- Úgy tervezem, teszek egy kört a szigeten.
- Hol van a szállása?
- Fú, nemtom, valami kis falu Anuradhapurától nem messze.
- Melyik hotel?
- Nem hotel, couchsurfing.
- Mi?
- Couchsurfing. Tudja, egy család kanapéján fogok aludni.
- Mi a cím?
- Nem tudom pontosan, de meg tudom nézni valahol a város nevét, de a pontos címet nem tudom, mert kijönnek elém az állomásra.
- Fel tudja őket hívni telefonon?
- Megvan a számuk, de egyszerűbb, ha maga hívja, mert én még be se kapcsoltam a telefonomat.
Nem hívta, inkább megkérdezte, hogy Kandybe is fogok e menni és a pozitív megerősítésem után, beírta a gépbe, hogy a címem Kandy. Ezután a kezembe nyomott egy SIM csomagot ezzel kifejezve, hogy “Isten hozott” és mosolyogva utamra bocsátott.
Mivel késett a gépem, konstatáltam, hogy nem fogom elérni a vonatomat. Annyit tudtam, hogy Anuradhapura felé kell mennem és Tambuttegamában kell leszállnom, oda majd jönnek értem. Az első éjszaka szállását szerveztem csak le előre, egy kis faluban fogok couchsurfingelni egy családnál. Annyit tudok, hogy az apa neve Samanthe és van 2 lánya és a képek szerint cukik.
Kiérve a reptérről emberek rohamoznak meg: Mádám, taxi? Kiderítem, hogy a legszuperebb autópályán közlekedő taxi sem fogja elérni a vonatomat. Szóval teljes nyugalomban keresek buszt, ami majd bevisz a városba. A busz rendkívül mulatságos. Úgy néz ki, mint egy hatvanas évek beli hippibusz amit vélhetően szülinapra béreltek ki. Mindenféle díszekkel van felékesítve és a sofőr felett lógó tévéből a Susanga video team zenéje szól. Már most imádom az egészet. Ezek aztán tudnak bulizni! A szélvédőn belül pedig mindenféle Buddha, és istenek imádására alkalmas tárgyakat vélek felfedezni. Életem legolcsóbb reptéri transzferét fizetem ki, 130 rúpia (225 Ft). Az út kábé másfél óra, és ahogy közeledünk Colombo felé úgy dugul be a forgalom. A szokásos ázsiai feeling van jelen, a 2 sávos úton legalább 4 sávban közlekedő, dudáló autók, robogók, tuk tukok egyvelege. Szóval van élet.
Egyébként megvan az amikor Ázsiában utazgatsz és tuti hogy olyankor kell vécére menned amikor semmi nincs a közelben, vagy olyan helyet találsz hogy na ide tuti nem? Nálam rendszeresen előfordul. A sri lankai első ilyen sztorihoz legyen elég annyi, hogy amint megérkeztem Colomboba tudtam, hogy vécét kell keresnem. Látom, hogy ki van írva: Local Hotel. Megkérdem a srácot az ajtóban, vagyis a bejáratnál, mert ajtaja nincs, hogy használhatom e a mellékhelyiséget. Mutatja hátul. Rohanok. Csak a legyek zümmögését lehet hallani, szóval sok jóra nem számítok, de hát mit csináljak vagy ide, vagy a gatyába. A wc és környéke annyira koszos, hogy beletörődöm, hogy a cuccaimat itt nem teszem a földre. Oldalt van egy deszka, ha esetleg ajtóra vágysz, használd. Ezután leguggolsz 13 kilóval a hátadon és másik öttel elöl egy akkora helyen ahova egyébként is alig férnél be.
A colombói vasútállomásra érve megismerkedem Mr Prasannával aki a tourinformban áll a túristák rendelkezésére. Többnyire utakat sóz rá a túristákra légkondis autóval, sofőrrel, szállással és egyéb extrákkal megszervezve. Tulajdonképpen ugyanaz, mint amit én tervezek, csak én helyi buszokon közlekedve. Egyeztetem vele az útiterveimet és tanácsokat ad a közlekedést illetően. Nagyon megsajnál, miszerint: jajj kislány, egyedül utazik, olyan fáradtan néz ki. Rám tukmálja a telefonszámát, hogy ha Sigiriyába érek okvetlenül hívjam fel, mert jó lesz nekem. Fogalmam sem volt még mit jelent ez, de oké. Eljön velem a csomagmegőrzőig, ahol ott hagyom a hátizsákom és kifizeti a díjat. Nem értem. Hisz nem is ismer. Miért tesz ilyet.
A vonatom 8.15-kor indul este. Hulla vagyok. közel 2 napja vagyok úton és jó lenne már ágyban aludni. A colombói vasútállomáson külön van a váróterem nők és férfiak részére. Ez annyiból áll, hogy van WC, tükör, és kis padok.
Amikor meglátom, hogy az indulásra váró vonatok degeszre vannak tömve emberekkel, megijedek. Konkrétan lógnak az emberek a vonat ajtaján. Amikor bejön egy vonat, megfigyelem, hogy megy ez. Még meg sem áll a vonat, az emberek megrohamozzák, és mint aki az életéért harcol, úgy rohan, hogy legyen ülőhelye.
Sri Lankán 3 féle vonatjegyet tudsz venni. 1. 2. és 3. osztály. Az első osztályon van helyed, asszem még légkondit is mondtak (de nem utaztam ilyennel), a másod osztályon is tudsz venni helyjegyet, ebben az esetben nem kell rohannod a helyedért, de helyjegy nélküli jegy is van, a harmad osztályon meg általában állva tömörülnek az emberek és emellett mindenféle dolgot szállítanak.
Az alábbi lehetőségek közül választhatsz, ha szállítani szeretnél valamit, persze számít mekkora a súlya, és a vasút honlapján kikalkulálhatod mennyibe fog neked ez kerülni. Szállíthatsz:
- csirkét szellőződobozban,
- halat, a tulajdonosával együtt (nincs kérdésem),
- bútort kisebb darabokban,
- leveleket,
- nagy helyigényű könnyebb tárgyakat,
- 50 kg-nál könnyebb gépet.
A Colombo Fort-Tambuttegama útvonalra a jegyem kb 200 Rs-be kerül (350 Ft) a másod osztályra és ez nem helyjegyes.
Amikor megjön a vonat, esélyem sincs a helyiekkel szemben, szóval lesz, ami lesz, majd leülök a földre. Azonban, lévén, hogy az egyetlen fehér ember vagyok az egész vonaton, és hölgy, azonnal 4 fiatalember terem előttem, összehúzzák magukat és hellyel kínálnak. Később vagyok csak igazán hálás ezért, hiszen azt a 180 kilométert négy és fél óra alatt tettük meg. Közben kérdezgettek, mosolyogtak (angolul nagyon keveset beszéltek, inkább kitaláltuk, mit akar a másik). Az állomásokon különböző árusok szálltak fel és le, akik teát, vizet és mindenféle ételeket hoztak. Éjjel 1-kor érkeztem meg Tambuttegama városába, ahol Samanthe és felesége már vártak rám. Annyira picik ezek az emberek! Végre egy ország ahol nem én vagyok a legkisebbek között!! Mosolyognak és nagyon kedvesek. Autóval mentünk haza, Meegalewa falujába, ami innen még jó húsz perc. Miattam keltek fel, hogy felvegyenek autóval, a faluban nincsen vonat, csak busz, de az éjjel már nem jár. Este 9-kor lefeküdtek és beállították az órát, hogy kijöjjenek értem.
Mielőtt elalszom, hálát adok a sorsnak, hogy itt lehetek, mert tudom, hogy jó helyen vagyok. Sri Lankából ugyan még nem sokat láttam, de holnap majd megszemlélem!
Az első sri lankai napomon ezt sikerült abszolválni (vonattal ugyan, picit más útvonalon, de a lényeg látszik):
folyt. köv.
a blogot a www.berekinyaralas.hu támogatja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése